ÚJBUDAI MSZP

 

Előadása brilliánsan, egyéni látásmóddal közelítette meg a mára kialakult szociális helyzet gyökereit. Feltette a kérdést, hogy jutottunk ide, hol romlott el a magyar demokrácia ügye, s a válasz: akkor, amikor a parlamentben a koronás címert szavazták meg, s nem a Kossuth címert. A XIX. századtól kiindulva mutatta be az álláspontokat, a kiinduló szép eszme, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” érvényesülését, a hármas egy-egy tagjának előtérbe kerülését, holott a gyakorlatban ezek egyensúlyára van szükség. Magyarországon összekeveredett a neoliberális (un. Manchesteri-iskola, amely szerint a piac a fontos és az embereknek elsősorban öngondoskodásra kell berendezkedniük) és az amerikai demokraták szociálliberalizmusa (ez utóbbi lényege: az állam kötelessége, hogy gondoskodjon az alapvető ellátások biztosításáról).

 

A rendszerváltáskor a piacgazdaság törvényei döntő többségében már készen voltak, szárnyalt az ország, ma pedig sereghajtók vagyunk Kelet-Európában. Azonban a piacgazdaság bevezetésének gyakorlata már kezdettől elhibázott volt. A magánosítás nyomán 1,5 millióan veszítették el munkájukat, tönkrement a mezőgazdaság. Az árakat (energiaár) a világpiaci árakhoz igazították, s ez – együtt a magánosítással – óriási károkat okozott. Szerinte az SZDSZ-MSZP koalíciók számára nem volt világos, hogy milyen elvek jegyében akarnak kormányozni, viszont a demokráciát és a köztársaságot nem kérdőjelezték meg. Az akkori adott feltételek között (ár- és bérrendszer) nem lehetett megakadályozni az elszegényedést, enyhíteni azonban lehetett volna ezen, s ez nem történt meg, ez volt az első ősbűn. A másik ősbűn a munkaerő-probléma: Magyarország a három utolsó között van a lakosság aktivitási aránya tekintetében. Magyarországon jelenleg 100 cigány falu van (ahol csak romák élnek), és további 200 hamarosan az lesz. Megdöbbentő szám. Ezekben a falvakban katasztrofális az inaktivitási arány. Az ország szegény, a felső és az alsó jövedelmek között 6-7-szeres a különbség. A gazdasági egyenlőtlenséget a Davos-i Világgazdasági Fórum beemelte a világgazdaság legjelentősebb problémái közé, A magyar politika viszont nem törődik az egyenlőtlenséggel. Nem alamizsnát kell adni, hanem képessé kell tenni a szegény embereket, hogy a társadalom tagjai legyenek. A jelenlegi hatalmat a szegénység nem érdekli, elsősorban a középosztálynak kedvez, amelyet hatalmi bázisának tekint. Ma Magyarország világelső abban, hogy törvény van arra: a szegényeket (hajléktalanokat) börtönbe lehet zárni csak azért mert hajléktalanok, és nem tudják kifizetni az "ezért járó" büntetést. Az előadó két erős mondata a jelenlegi hatalomról: "Borzasztóan nehéz az állami gonoszság ellen tenni", s „ez az ország lassan már csak büntetni tud, jutalmazni nem".

 

Végül Ferge Zsuzsa válaszolt a gyermekszegénységgel kapcsolatos kérdésekre is. Szerinte az éhes gyerekek szülei egy része nagyon szeretne munkához jutni, mások viszont a reménytelen munkalehetőségek miatt az önfeladást, az önrombolást, az önpusztítást választják. Tény viszont, hogy nagyon elterjedt a szegények között, "a segély jog, a segély jár”.

 

A legközelebbi klubülés március 6-án, kedden lesz. Vendég Szabó Vilmos, az MSZP kerületi elnöke, országgyűlési képviselő lesz, aki mint volt külügyminisztériumi államtitkár, valamint a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának alelnöke, a magyar külpolitikáról, és a határon túli magyarsággal kapcsolatos jelenlegi politikáról, "helyzetről" fog beszélni. Mindenkit szeretettel vár a Charta 11. kerületi klubja a Tetőgalériában (Ecsed u. 13.)