- Bocsánat tisztelt Hölgy! Kértek már valaha Öntől interjút?
- Nem, még sohasem.
- Igaz az, hogy eredetileg Horthy-kormányzó tartott Önre igényt?
- Igaz, illetve nem teljesen. Ő egy emlékművet rendelt a világháborúban lelőtt és elhunyt pilóta-fia emlékére és a szobrász, Kisfaludi Stróbl Zsigmond talált ki és faragott engem.
- Meg a pálmalevelet.
- Eredetileg nem! Az elképzelés az volt, hogy egy propellerrel a kezemben fogok állni, utalva a pilótára, de az orosz városparancsnok utasítására aztán pálmalevéllé változtatták.
- Orosz városparancsnok?
- Ja, igen. Szovjet! Elfoglalták Budapestet, a tengernagy elmenekült, a szobor nem lett felállítva, a városparancsnok meg emlékművet akart. Az emberek csak Szabadságszobornak hívták, de az alattam lévő – ma üresen álló – pódiumon állt egy szovjet katona géppisztollyal és szovjet zászlóval, ezzel utalva a „felszabadítókra”, mert hivatalosan „Felszabadulási emlékmű”-ként kerültünk kialakításra.
- De ma már Szabadság szobor!
- Igen. A rendszerváltáskor – amikor a ruszkit elvitték a szoborparkba – kaptam is új feliratot, ami arra utal, hogy én minden hazánkért áldozatot hozó emlékére állok itt.
- Hallotta, hogy le akarják cserélni, noha már három feladatot is sikeresen ellátott?
- Igen, eljutott hozzám, csak nem értem, miért kell lecserélni engem, ha Máriát akarják!
- Miért? Önt hogy hívják?
- Mária, a Magyarok Nagyasszonya vagyok. Csak nem képzeli, hogy Horthy-kormányzó mást kívánt!
SzirMás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.